A MODEM 2025-ben megnyitotta a MODEM AIR művész- és kutatói rezidenciáját a debreceni Nagyerdőn. A rezidencia az 1960-as években épült Móricz Zsigmond úti állandó debreceni művésztelep egyik – a program keretén belül felújított – műteremlakásában fut. A MODEM AIR rezidenciaprogram előzményeiről, az első meghívott művészekről és a jövőre vonatkozó tervekről beszélgettünk Süli-Zakar Szabolcs művészeti vezetővel és Török Krisztián kurátorral.
A rezidenciaprogram a 2006-ban indult Debreceni Nemzetközi Művésztelep (DNM) örökségét viszi tovább. A MODEM AIR a MODEM nemzetköziesítésének fontos pillére, a program törekszik a nemzetközi párbeszédre, a helyi tapasztalatok összekapcsolására a globális művészeti hálózatokkal. A program első meghívott rezidense Alicja Wysocka lengyel művész, akinek Só, gőz és bőr – Feljegyzések a mélyből című kiállítása már megtekinthető a MODEM Project Space-ben 2026. február 15-ig.
KULTer.hu: Meséljetek a MODEM AIR előzményeiről, a projekt kezdeti szakaszairól és célkitűzéseiről!
Török Krisztián: A MODEM három évre kapta meg a jogot a rezidencia működtetéséhez. Egy hosszú távú művészeti rezidenciaprogramot szeretnénk létrehozni, amely a 2006-ban alapított rövid ciklusú Debreceni Nemzetközi Művésztelep (DNM) szellemiségét viszi tovább, illetve ezzel párhuzamosan működik. A DNM alapításában és működtetésében Szabolcs is részt vesz, így ennek a korábbi projektnek a gondolatiságát még könnyebb továbbvinni.
Hosszabb időre szeretnénk meghívni művészeket, akik egy adott témát járhatnak körül a helyszínen, a természethez közel,
de a város szövetében, reflektálva egy-egy kérdéskörre. Ezzel együtt fontos, hogy a MODEM nemzetköziségét erősítsük a programmal. A rezidensek válaszait az adott témakörökre pedig a MODEM Project Space-ben mutatjuk be: a művészek alkotásai, gondolatai különböző programokon, kiállításokon keresztül lesznek elérhetőek az érdeklődők számára. Jelenleg Alicja Wysocka lengyel művész interdiszciplináris kiállítása tekinthető meg a Project Space-ben. Ő volt a rezidenciaprogram első meghívott vendége, aki a Gradient Kortárs Balett Debrecennel működött együtt. Egy lassú, meditatív performanszt hozott létre a társulattal, amelynek középpontjában a kézmozdulatok állnak. Ezek a gesztusok a sziléziai bányász kultúrát és a debreceni geotermikus energiát idézik meg. Szilézia egy katolikus régió, Wysocka éppen ezért kutatta a Debrecent meghatározó református liturgikus gyakorlatokat, és ezekre a vallás körül megképződő ellentétekre is reflektál.
Süli-Zakar Szabolcs: Fél éve fogadunk vendégeket a rezidenciában, amelynek a megnyitását felújítási munkálatok előzték meg, így idén nyáron tudtunk először helyet biztosítani az alkotóknak. A nemzetköziség erősítésében a MODEM kapcsolatrendszere és különböző alapítványok vannak a segítségünkre. Wysocka egy lengyel fundraising alapítvány segítségével alkothatott Debrecenben. A bukaresti Tranzit Cultivators of Life programja pedig lehetővé tette, hogy Gál Orsolya, Raluca Popa és Alex Bodea alkotók a program első évfolyamának résztvevői legyenek. A 2025-ös évben érkezett hozzánk még az olasz Aterraterra duó is. A további partnerkeresések már zajlanak, ezek fogják meghatározni, hogy kiket tudunk meghívni a rezidenciába. A MODEM rengeteget dolgozik azon, hogy a rezidenciát minél hatékonyabban kihasználja.
Célunk, hogy helyi értékeket vizsgáljunk meg és lokális értékeket közvetítsük, mindezt regionális kontextusban,
de nemcsak a helyi minták szerint, hanem sokkal inkább a Kárpát-medence kulturális, regionális kontextusában.
KULTer.hu: Nagy hangsúlyt kap a projekt nemzetközisége és az intermedialitás. Mi a tétje a nemzetközi megközelítési módnak?
T. K.: A MODEM egy kelet-európai intézmény, éppen ezért is fontos számunkra, hogy kapcsolatot építsünk lengyel és román művészekkel. Ezt az irányt el is kezdtük, és a jövőben is erre szeretnénk törekedni. A kiállításokkal, különféle programokkal folyamatosan kommunikálunk a debreceni közeg felé. A stúdiólátogatásokkal lehetővé szeretnénk tenni, hogy az érdeklődők elmehessenek a műteremházba, és párbeszédet kezdeményezhessenek a művészekkel.
Fontos, hogy az alkotókra hasson a város, a közeg segítse, inspirálja őket a munkában,
és tudjunk nekik egy olyan debreceniséget mutatni, amelyet saját szűrőjükön keresztül feldolgozhatnak és alkotásuk részévé tehetnek. Alicja Wysocka például nagyon örült, hogy az épület szomszédságában van egy lovarda. Az Aterraterra olasz duó pedig bejárta a Nagyerdőt, és egy invazív fajt kezdett kutatni. Ők ornitológust is kerestek, akinek a segítségével a madarakat tudták tanulmányozni. Természetesen ez a projekt nem működhetne, ha nem lennének olyan nyitott és vállalkozó kedvű kollégák, szakemberek, akik a segítségünkre vannak.
KULTer.hu: Valóban adja magát a kérdés, hogy egy ilyen volumenű projekt esetén, ahol több országból érkeznek alkotók, kutatók, akik eltérő témákon, különböző területeken dolgoznak, milyen szakemberekhez vagy intézményekhez tudnak fordulni segítségért.
S-Z. Sz.: Szerencsére rengeteg segítséget kapunk különböző debreceni intézményektől. Mivel a projektek intermediális kutatásokon alapulnak, így elkerülhetetlen a különböző szakemberek bevonása. Sok segítséget kapunk a Debreceni Református Kollégiumtól és könyvtárától egyaránt. A Debreceni Egyetem botanikus kertjétől is kapunk hasznos információkat, valamint a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének és az Építészmérnöki Tanszékének a támogatását is élvezzük.
T. K.: A kollégák pedig örülnek, hogy Debrecenben zajlik egy nemzetközi projekt. Fontos továbbá, hogy a művészek egyúttal vendégségben is vannak nálunk. Akiktől segítséget kapunk a projekthez, azok szintén vendéglátók ilyen szempontból, és ők is szeretnék, hogy nemzetköziek legyünk. Mindig keressük azokat, akik felé tudunk nyitni. Szerencsére mindenki nagyon együttműködő.
KULTer.hu: A rezidencia a debreceni Nagyerdőn található, különleges atmoszférával, alkotásra tökéletes helyszínnel. Mit gondoltok, mennyiben alakítja a helyszín a művészek alkotási metodikáját?
T. K.: A rezidenciának valóban van egyfajta varázsa.
Ez egy művészstúdió a Nagyerdőn belül, a természethez közel, de a város belterületén, tehát egyszerre van jelen a természet és a közösség.
Ez különösen izgalmas a művészek számára. A stúdió az 1960-as években épült műteremépületek egyike, amely egyszerre idézi meg a múltat, mégis korszerű a renoválásoknak köszönhetően. Remélhetőleg a stúdiólátogatások alkalmával sokan elmennek majd a rezidenciába.
KULTer.hu: Milyen szempontok szerint választjátok ki a rezidens művészeket, és hogyan zajlik a kiválasztás folyamata?
S-Z. Sz.: Két módja van a kiválasztásnak. Egyrészről a művészek meghívásos úton, ösztöndíjjal alkotnak nálunk. Illetve nemcsak képzőművészeteket várunk, hanem kutatókat is, hiszen az ingatlan infrastruktúrája, lokációja mind az alkotást, mind a kutatást lehetővé teszi.
T. K.: Másrészről pedig volt egy open call felhívás a visegrádi országok számára, amely keretén belül a művészek pályázhattak a programba való bekerülésre. Szeretnénk ezt Európa-szerte is meghirdetni, hogy más országokból is jelentkezzenek alkotók.
KULTer.hu: A program különlegességét több már említett elem is jelzi: a nemzetköziségre való törekvés, a rezidencia épülete és annak elhelyezkedése. Az épület nemcsak lakhatást és kényelmet biztosít, hanem élő, rétegzett térként működik, amely aktív része az alkotás és a kutatás folyamatának. Miben látjátok még a MODEM AIR unikalitását?
T. K.: Nagyon kevés intézmény van országos szinten, ahol a nemzetköziséget ilyen szinten támogatják. Ezzel a törekvéssel a MODEM nagyon fontos pozíciót kíván elfoglalni Kelet-Közép-Európában. Szeretnénk, ha az intézmény egy nemzetközi, regionális csomóponttá válna: különböző országokból érkeznének kutatók, művészek, akik kapcsolatba kerülnek a várossal, miközben a város is kapcsolatot épít velük.
Borítókép: Alicja Wysocka: Só, gőz és bőr – Feljegyzések a mélyből (fotó: Vigh Levente)
